A hasizmok szétnyílása

A rectus diastatsis, vagyis a hasizmok diasztázisa, vagy más módon a hasfal izomzatának szétválása olyan állapot, amely esztétikai és funkcionális problémákhoz is vezethet. Ez a cikk a diasztázis fizioterápiás beavatkozásának okaival, diagnózisával és lehetőségeivel foglalkozik.

Problematika

A diasztázis gyakran összefüggésbe hozható a terhességgel, de a terhességen kívül is érinti a férfiakat és a nőket. Ez az egyenes hasi izmok elválasztása a linea alba területén. A linea alba, szó szerinti fordításban fehér vonal, egy függőleges szalagvonal a has közepén, amelyhez néhány hasizom kapcsolódik.

A diasztázis a törzs instabilitását okozza, és többek között gerinc- vagy medence- és csípőfájdalmat, inkontinenciát vagy emésztési problémákat (puffadás, székrekedés) okozhat.

Ennek az állapotnak a leggyakoribb oka a megnövekedett intraabdominális nyomás, ami gyengíti a linea alba kötőszövetét. A kockázati tényezők közé tartozik a terhesség és a többszülés, a gyors súlygyarapodás vagy a haskörfogat, a helytelen edzéstechnika, a kollagénrostok és az izomrugalmasság arányát tekintve genetikai hajlam, vagy a krónikus köhögés vagy rossz testtartás.

Diagnosztika

A diagnosztika tapintással vagy ultrahanggal történik. Egy egy egyszerű teszt, hogy a pácienst a hátára fektessük hajlított térddel és enyhén felemelt fejjel, miközben a terapeuta megtapintja az izmok közötti hézagot a köldök területén, illetve felette vagy alatta. A diasztázis megerősített, ha a rés 2 cm-nél szélesebb.

Fizioterápiás lehetőségek

A fizioterápia kulcsszerepet játszik a diasztázis kezelésében. A terápia célja a mélystabilizáló rendszer megerősítése, a hasizmok működőképességének helyreállítása és a nem kívánt intraabdominális nyomás minimalizálása.

A rehabilitációs terv középpontjában a rekeszizom aktiválását és a helyes légzési sztereotípiát szolgáló légzőgyakorlatok állnak, a mélyizmok erősítése - a haránt hasi izom (transversus abdominis izom) és a medencefenék stimulálása, valamint a testtartás átnevelése a helyes testtartás gyakorlásához normál tevékenységek során.

A diasztázishoz megfelelő gyakorlatok kiválasztásakor azonban figyelembe kell venni annak mértékét, hogy a gyakorlat támogassa a hasfal erősítését anélkül, hogy fennállna annak veszélye, hogy tovább gyengüljön.

Enyhe diasztázis esetén (2 cm-ig) az ideális gyakorlatok a mélystabilizáló rendszer aktiválására irányulnak, mint például a rekeszizom légzés, a keresztirányú hasizom aktiválása vagy az alsó végtagok gyengéd mozgása fekve.

Például "halott bogár" - a hátán fekve emelje fel a lábát 90 ° -ra, és karjait felfelé. Lassan, kilégzéskor nyújtjuk az ellenkező kart és lábszárat, de a törzset stabilan tartjuk. Visszamegyünk és oldalt váltunk.

Mérsékelt diasztázis (2–4 cm) esetén fokozatosan hozzáadható a gyakorlatok ellenőrzött változatai, például egy módosított "halott bogara" vagy egy oldalsó deszka alátámasztása a térdeken.

Jelentős (4 cm feletti) diasztázis esetén azonban óvatosság és gyakran gyógytornász felügyelete is szükséges, míg az intraabdominalis nyomás növelése nélkül csak kíméletes stabilizációs technikák javasoltak.

A siker kulcsa a helyes technika, a tudatos izombevonás és az állapotot rontó mozgások kerülése, mint például a klasszikus guggolások, az intraabdominális nyomást növelő intenzív guggolások, vagy a törzs stabilitását magas követelményeket támasztó dinamikus gyakorlatok.

A diasztázis nemcsak esztétikai, hanem elsősorban funkcionális probléma, amely az általános életminőséget befolyásolhatja. A fizioterápia szakszerű és szisztematikus alkalmazása esetén hatékony megoldást nyújt a kezelésre. A betegek oktatása és a korai beavatkozás kulcsa a kezelés sikerének és a szövődmények megelőzésének.