Az aktív heg nem kell, hogy korlátozza, ha aktív megközelítést választ

A hegek a szervezet természetes önjavító mechanizmusai. A bőr meghibásodása utáni gyógyulásának részeként keletkeznek, és különböző formákban ismerjük őket, például aknés hegekként vagy striákként, de ez csak a jéghegy csúcsa. Ha megnézi a páciens műtét utáni rehabilitációs tervét, valószínűleg megtalálja benne a „hegápolás” kifejezést. De mit jelent ez? És különben is, miért fontos a heg gondozása?

Megfelelő, élettani gyógyulással sima, rugalmas, puha, finom szerkezetű és egyben kellő szilárdságú, halvány rózsaszínű, a bőr szintjét nem meghaladó heg keletkezik. Nincs funkcionális értéke, és csak hiánypótlásként szolgál.

A heges szövet mindig rosszabb, mint az eredeti szövet, amelyet helyettesíti. Megzavarja a terület folytonosságát és rugalmasságát, és hajlamos az idő múlásával merevedni és zsugorodni. Ha azonban a heg kezdi korlátozni a szövet funkcionalitását és morfológiai jellegét, probléma merül fel. A műtétek után gyakran keletkeznek problémás, a lágyrészek működését megzavaró hegek, amelyeket aktív hegeknek nevezünk.

A gyógytorna szempontjából az aktív heg jelenléte a lágyszövetek, ízületek és izmok kölcsönös mozgásharmóniájának megbomlását jelenti. A heggel kapcsolatos problémák nagyon gyakran a műtét óta eltelt idő után jelentkeznek. Az aktív hegeket azért nevezzük aktívnak, mert képesek megváltoztatni a test szenzoros bemenetét, mivel az idegszövethez kötődnek. Ezáltal nocicepciót indukálnak, ami a reflexmechanizmusokon keresztül befolyásolja a szervezet általános reakcióit, és képes tükröződni a mozgásszervi rendszer működésében.

Ezenkívül különféle klinikai problémákat is okozhat. Például a hasban elhelyezkedő heg krónikus fájdalmat okozhat, és utánozza a mozgásszervi diszfunkciót a hát alsó és az ágyéki régiójában.

Negatív hatással lehet a hasizmok, valamint a rekeszizom aktivitására. A heg zavaró hatása nem függ a méretétől, a császármetszés utáni heg, a laparoszkópos műtét utáni heg, esetenként akár egy széles tűs injekció, például kontrasztvizsgálat utáni heg is aktív lehet. Emiatt minden, a mozgásszervi rendszerben talált heget meg kell vizsgálni.

Hogyan lehet azonosítani az aktív heget?

Az aktív heg megnövekedett bőrsúrlódásban és rossz bőrrugalmasságban, megvastagodott, nyúlásnak ellenálló, bőr alatti algában, valamint a lágyrészek mélyrétegeinek egymáshoz viszonyított korlátozott mobilitásában nyilvánul meg. Az elmozdulás, amely korlátozott, az adott rétegekben tapadásnak tekinthető.

Az ilyen heg megnyilvánulhat fokozott helyi izzadásban vagy hőmérséklet-változásban is, de elsősorban tapintással vagy spontán érzékenységgel, fájdalommal. Előfordulhat, hogy a szövet csak a felszíni rétegekben, így a bőrben és a bőr alatti szövetekben nem reagál fájdalmasan, a fájdalom lehet mély, mély összenövésekből és szervekből eredő, de akár periostealis fájdalom is. Mindezek jelzések nekünk, masszőröknek és gyógytornászoknak, hogy cselekedjünk.

Hegterápia

Annak ellenére, hogy a terápia szinte azonnali hatást ér el, ilyen eredménnyel nem érdemes megelégedni, mert előfordulhat visszaesés. Fontos, hogy a páciens rendszeresen végezze a heg és környezetének önterápiáját. A posztoperatív heg terápiáját elsősorban manuálisan végezzük. Gyengéd ujjnyomást gyakoroljon a gátra, amíg fel nem enged.

Íme néhány példa a hegkezelés manuális technikáira. Célzott nyomást, súrlódást, dagasztást és törlést végzünk. Ha a vizsgálat során mozgáskorlátozott kóros gáttal találkozunk, helyben maradunk, és a bőrt a bőr alatti szövettel együtt próbáljuk a fasciával szemben mozgatni.

Amint a seb begyógyult (1-2 héttel a varratszedés után), elkezdhetjük a nyomásos masszázst. Ezt úgy hajtják végre, hogy az ujjakat merőlegesen nyomják a hegre. Pontnyomás jellege van, amelyet körülbelül 30 másodpercig tartunk. Ily módon fokozatosan áthaladunk a heg teljes hosszán. A nyomásmasszázs javasolt alkalmazása legalább napi háromszor 10 percig, két hónapon keresztül.

Mint már kifejtettük, még egy ártalmatlannak tűnő heg is sok kárt okozhat. Emlékeztetjük ezért a precíz diagnózis és a terápia fontosságára, amely a legkisebb szerkezetkből indul ki.