Banyapúp. Miért alakul ki és hogyan lehet csökkenteni?

A nyaki gerincben lévő púp nemcsak esztétikai hátrány, hanem funkcionális probléma is. Bár statisztikailag a leggyakrabban a menopauza utáni nőknél fordul elő, ez a probléma nemtől függetlenül egyre gyakrabban jelentkezik a fiatalabbak körében. Szerencsére a megfelelő eljárásokkal csökkenthető a banyapúp veszélye, vagy a már kialakult patológiával lehet dolgozni.

Anatómia

A gerinc, mint funkcionális egység csigolyákból, csigolyaközi porckorongokból, csigolyaközi ízületekből, szalagokból vagy izmokból áll. Természetes görbületei vannak, nevezetesen a kifózis és az lordózis. Gyakran találkozik a kyphosis és lordosis kifejezésekkel a hibák és deformitások leírásakor, de ez nem a helyes kifejezés. A patológia a hyperkyphosis és a hyperlordosis, vagyis a túlzott görbület, vagy az ellenkezője - hypolordosis és hypokyphosis, más szóval, kiegyenesedett lordózis / kifózis.

A banyapúp oka és következményei

A banyapúp (szakszóval gibbus) kifejezés a történelmi asszociációkból keletkezett. Ez a jelenség gyakrabban fordult elő idősebb nőknél, akik hosszú ideig voltak stressz alatt, vagy nagy érzelmi, illetve fizikai terhet viseltek. A zsírszövet felhalmozódásában nyilvánul meg a hetedik nyaki csigolya (C7) területén. De miért telepedik le a zsír ezen a területen?

Az életkor előrehaladtával testünk különféle hormonális változásokon megy keresztül, különösen az ösztrogénszint csökkenése a nőknél a menopauza idején. Ez a hormonális eltolódás a testzsír újraeloszlásához vezethet, ami gyakrabban telepszik meg a nyakon, a háton vagy a hason.

Fontos univerzális tényező a stressz. Növeli a kortizol hormon szintjét, ami elősegítheti a zsírraktározást a nyakban és a hát felső részén. A rossz testtartással, feszültséggel és krónikus túlterheléssel járó stressz hozzájárul ahhoz, hogy a zsír megtelepedjen ezen a területen.

Még a hosszan tartó rossz testhelyzetben való ülés is deformációt okozhat a testtartásban, és ezáltal megnövekedett nyomást gyakorolhat bizonyos területekre, így a nyakra is. Ez kiválthatja a zsír felhalmozódását és a bőr rugalmasságának romlását ezen a területen. A genetika nagymértékben felelős azért is, hogy bizonyos helyeken zsír rakodik le.

Végül, de nem utolsósorban ezek a szokásaink és a mozgási sztereotípiáink. A helyes testtartás figyelmen kívül hagyásával gerincünk természetes támasztó funkcióját gyengítjük, működési zavarokat és fájdalmas állapotokat okozunk. Ha az ember nem végez elegendő fizikai aktivitást, és nem tartja meg kellő rugalmasságát és erejét a nyak és a gerinc területén, ami az izomtónus hiányát eredményezi, ez oda vezethet, hogy a zsír felhalmozódik ezen a területen.

Az elhízás és a nyirokpangás között is kapcsolat van. Az elhízás növelheti a nyirokpangás kockázatát, mivel a felesleges testzsír megzavarja a normál nyirokkeringést. A zsír mennyiségének növekedésével a szervezetben, különösen a nyakban és a hát felső részén, a nyirokerek működése károsodik, ami folyadékvisszatartáshoz vezet ezeken a területeken.

Érdekes, hogy a púp bizonyos gyógyszerek szedésével hozható összefüggésbe (kortikoszteroidok - ún. Cushing-szindróma is előfordulhat, antidepresszánsok, béta-blokkolók szív- és érrendszeri problémák és magas vérnyomás kezelésére, antipszichotikumok, pl. olanzapin és klozapin).

A banyapúp még a rágófogak helytelen magasságával is összefüggésbe hozható (6osok). Ez a jelenség azonban nem közvetlenül kapcsolódik a fogproblémákhoz, hanem közvetett hatás, aminek következtében testtartási problémák lépnek fel.

A fogak helytelen beállításának vagy helytelen magasságának következménye a rágási mozgások egyensúlyának felborulása, valamint az állkapocs, a nyak és a váll területére közvetített feszültség. Ez problémákhoz vezethet a fejtartásban és az általános testtartásban. A nem megfelelő harapással járó hosszú távú problémák esetén a szervezet képes kompenzálni ezt a problémát, és az ebből eredő feszültség a nyakban, a vállban és a gerincben hozzájárul a nyaki zsírképződéshez.

Mint már tudjuk, az emberi test tökéletes rendszer, ahol minden mindennel összefügg. Ha ennek a rejtvénynek az egyik része nem úgy működik, ahogy kellene, a többi szegmensben láncreakció lép fel.

A gibbus más, másodlagos funkcionális és szerkezeti problémákat is kiválthat. A deformációk általában krónikus fájdalmat és kényelmetlenséget okoznak a gerinc és a környező szövetek szintjén. Az ebből eredő testtartási változások a csigolyaközi porckorongok terhelését eredményezik, ami degeneratív és gyulladásos betegségekhez vezethet. Előrehaladott stádiumban hatással lehet a légzésre vagy általános pszichológiai jólétünkre is.

Megelőzés és kezelés

A megelőzés részeként fontos a mindennapi szokásaink tudatosítása. A működés minden területén tudatosan fejleszthetünk valamit a púposodás veszélyének csökkentése érdekében.

Étrendünkbe beiktathatjuk a D-vitaminban gazdag ételeket, amelyek jótékony hatással vannak a csontok egészségére. Nyomon követhetjük a rossz mozgási szokásokat, akár otthon, akár munkahelyen (görnyedés, előrehajtott fej, vállra helyezett mobiltelefonnal való telefonálás, természetellenes ülés...).

A napi fizikai aktivitás, nyújtó és erősítő gyakorlatok, például jóga formájában. Az alap pedig a helyes légzéstechnika elsajátítása.

Ha úgy dönt, hogy gyógytornászhoz fordul a banyapúppal kapcsolatban, akkor olyan korrekciós gyakorlatokat mutat majd Önnek, amelyek segítenek javítani a testtartást, nyújtani és erősíteni az izmokat. A terápiás masszázsok vagy a gyógytorna is a terápia részét képezik.

A Dorn-módszer megemlíti a banyapúpot is, és ez a terápia szépen beilleszthető a rehabilitációba. Jó hír, hogy otthon is alkalmazhatja a családtagok segítségével. Csak annyit kell tennie, hogy a tenyerét az ujjaival lefelé húzza, és kilégzéskor erősebb nyomást gyakorol a C7 csigolya területére. Segít neki azzal, hogy hátra köröz a vállaival. Ezt az eljárást naponta többször megismételheti. Még a masszázs (klasszikus masszázs, nyirokelvezetés) bevonásával sem ronthat el semmit, éppen ellenkezőleg. Általános előnyei kedvezően támogatják a kezelést.

Az otthoni gyakorlatokból „állhúzást” végezhet. Egyenesen, ellazult vállunkkal állunk fel, és az állunkat lassan a nyakunk felé húzzuk, mintha a vállunk közé akarnánk rejteni. Tartjuk ezt a pozíciót 5 másodpercig, majd kiengedjük. 10-15 alkalommal ismételjük.

A gyakorlatot a földön hanyatt fekve is megismételhetjük. Kinyújtjuk az állunkat, kissé felemeljük a fejünket a talajról, tartjuk 5 másodpercig és feküdjünk le.

A legfontosabb, hogy a tartás javítására, a hát felső, a nyak és a váll izomzatának erősítésére, valamint a nyak és a vállak feszes izmainak nyújtására és felszabadítására összpontosítsunk, így sokféle gyakorlat közül lehet választani. Általában minél hamarabb kezdődik a kezelés, annál jobb a prognózis.