Kis ízület, amely nagy problémákat okozhat: a temporomandibularis ízület

Gondolta volna valaha, hogy ez a nem feltűnő ízület sok kellemetlenséget okozhat krónikus rendellenesség esetén? Migrént és fejfájást, fülzúgást (tinnitus) vagy fogérzékenységet. A jó hír az, hogy a megfelelő rehabilitációval végzett kezelések sikeressége valóban magas. Áttekintjük az anatómiát, etiológiát és a gyógyítás lehetőségeit, valamint praktikus gyakorlatokat mutatunk be az otthoni kezeléshez.

A temporomandibularis ízület anatómiája és (disz)funkciója

A temporomandibularis ízület (TMJ) vagy állkapocsízület összetett, páros ízület, összeköti a mozgatható alsó állkapcsot a mozgathatatlan halántékcsonttal. Ugyanakkor az emberi szervezet legösszetettebb, de egyben leginkább igénybe vett ízületei közé soroljuk, ételrágás, beszéd vagy arckifejezés közbeni állandó aktivitása miatt. Lehetővé teszi számunkra, hogy kinyissuk a szánkat, becsukjuk a szánkat, és előre, hátra vagy oldalra mozogjunk.

Ha megfelelő állapotban van, semmiképpen nem kell, hogy korlátozzon minket, és működése során nem érezünk fájdalmat, merevséget, szájkinyitási korlátozást (három ujjnyira tudjunk kinyitni a szájat) probléma nélkül vagy néhány hangjelenség kialakulását (repedés, pattogás).

Temporomandibuláris rendellenességek

A temporomandibularis rendellenességek multifaktoriális probléma, diagnosztizálásuk nem könnyű. Ezért a legjobb, ha a problémát holisztikusan közelítik meg, és multidiszciplinárisan oldják meg.

Ezen rendellenesség kialakulásának okai különbözőek. Néha másodlagosan is felmerülhet, másik betegség társult tüneteként. Gyakran előfordul, hogy a TMJ-rendellenességek valamelyikében szenvedők migrént és fejfájást, mint kísérő tünetről számolnak be.

Ezenkívül előfordulhat fájdalom vagy zúgás a fülben, fájdalom az álkapocs területén, amelyet merevség és fokozott hidegérzékenység kísér, nyelési problémák vagy fogérzékenység. A komplex differenciáldiagnózis azért fontos, mert az egyes szegmensek között funkcionális kapcsolatok vannak, amelyek befolyásolják egymást.

Ezt az összefüggést a következő példából érthetjük meg. Funkcionális kapcsolat van a TMJ, a fej, a nyaki és a mellkasi gerinc között, ahol az egyes részek kölcsönösen függenek egymástól. Például, ha egy személy hosszan tartó előrehajoló fejhelyzetben szenved, a TMJ kölcsönösen befolyásolható. Nemcsak a nyaki gerinc rendellenessége, hanem a fej megváltozott helyzete is érinti a TMJ-t. A nyelv és az álkapocs helyzete viszont befolyásolhatja a nyaki gerinc tartományát. Ha a terápia részeként a nyaki gerinc érintett, a rágóizmok fájdalma csökken, és a TMJ mozgástartománya megnő.

A temporomandibularis rendellenességeket három csoportba soroljuk, amelyek a rágóizom rendellenességei (pl. tendinitis, kontraktúrák, görcsök), ízületi rendellenességek (degeneráció, osteoporosishoz vagy ízületi gyulladáshoz kapcsolódóan) és porckorong elmozdulási rendellenességek. Fontos megkülönböztetni a rendellenesség típusát, és ennek megfelelően igazítani a terápiát és az intézkedéseket. A tapasztalt gyógytornász számos eljárást alkalmazhat a TMJ diszfunkció kezelésére, például a fascia kezelést, nyomást, fizikoterápiát, mobilizálást vagy asszisztált gyakorlatokat.

Jó hír, hogy a legtöbb esetben (85-90%) ez a probléma nem invazív, konzervatív kezeléssel megoldható. Leírjuk, hogyan végezhet autoterápiát az állkapocsízület mozgékonyságának és mozgástartományának javítása érdekében.

Gyakorlatok otthonra

Mint már említettük, vannak biztonságos módszerek, amelyek segítségével megoldhatja ezt a problémát. Például pontnyomás enyhe körözéssel a rágóizmok fájdalmas területein. Masszírozhatja az orcát belülről is.

Korábbi cikkekben említettük a posztizometrikus relaxációnak (PIR) nevezett gyakorlatot. Tehát ez a feszültség és az ellazulás váltakozása. A PIR esetében célzott légzést alkalmaznak.

A rágóizmok ki- és belégzési szegmensek, ami azt jelenti, hogy a kilégzés megkönnyíti (aktiválja), a belégzés pedig gátolja (elnyomja) ezeket az izmokat. A PIR módszerrel az izomgörcsök (főleg a trigger pontok) és a fokozott izomfeszültség megszűnik.

A gyakorlat a következő lépésekben történik. Először úgy érjük el az előfeszítést (kilégzéssel), hogy az alsó álkapocsra helyezett ujjakra ellennyomást gyakorolunk a kezelni kívánt iránynak megfelelően. Legyen szó előre mozgásról (ujjak az állon), a száj kinyitásáról és bezárásáról (ujjak/tenyér az áll alatt és fordítva a fogaknál), vagy oldalirányban (ujjak/tenyér az álkapocs oldalán) ). 5-10 másodpercig könnyű ellenállást hozunk létre az ellenkező irányba. E fázis után elengedjük, és a következő ellazulás (belégzés) következik be.

Ezt az eljárást a kapott pozícióból megismételjük. Nem feledkezzünk meg a be- és kilégzésről sem, ami növeli a hatékonyságot. Ezt a gyakorlatot napi háromszori ismétlésben javasolt elvégezni.